Szülinap KG-ben

Enyhe másnapossággal írom ezeket a sorokat. A szülinapi buli ugyanis nagyon jól sikerült... :) Tegnap úgy terveztem, hogy sokat fogok meditálni a szültesénap alkalmaából, de aztán másként alakult. Reggel megint én vittem Sophiát, Rolnad és Rosi három éves kislányát óvodába kocsival (mellékállásban ingyenes Ninero vagyok!!!), és Yozalina is jött, mert vásárolnia kellett dolgokat. Útközben derült ki, h a bolt, ahol megvenné a dolgait csak 10kor nyit, ugyh miután Sophiát feltettük az iskolabuszra, beültünk egy kávéra Vélez-Malaga belvárosában, és itt megtörtént velem életem első spanyol nyelvű beszélgetése. Yosalina aranybarna bőrű, venezuelai lány, 34 éves, európában nem nagyon működő fogorvosi diplomával, és csak kicsit beszél angolul, plusz akata is, h gyakoroljak. Egész jól ment. Persze a fejem belefájdult, egy fél óra után majdnem kikértem a második kávét, annyira megterhelte a kis fejemet, h spanyol nyelven mondatokat rakjak össze, szavakat hívjak elő, ragozzak stb. Jajj. Viszont végre beszélgettem egy spanyol ajkú lyánykával! (Madridban kicsit frusztrált, h a spanyolok nem beszélnek angolul.) Ez azt hiszem, a kultúra megismerésének fontos momentuma! :)

Aztán kimenünk Torre del Mar-ba a partra (Rolandék kocsijával voltunk), és a reggeli napsütésben a heverészve vártuk a tíz órát. Y-val a homokban heverészés kicsit romantikusabbra sikerült, mint vártam, és valószínűleg romantikusabbra, mint kellett volna, de nagyon jó volt a közelében lenni, úgyhogy a finom közeledéseknek nem ellenálltam annyira. A bevásárlás után még el is mentünk a KG mellett lévő tó partjára piknikezni (mivel nem is reggeliztem). Frissen sült bagett és olivabogyó volt a menü. Szép volt nagyon, a tó is, meg az együttlét is, csak attól tartok, h Y már nagyon ki van éheztetve érzelmileg (is) (itt él KGben a hegyen), és több mindent pakol rá a találkozásélményekre, mint kellene. (Olyan dolgokból, mint ragaszkodás, tervek, miegymás.) Jajaj. Pedig tudja, hogy egy hét múlva elmegyek, és azt is, hogy vannak mások is az életemben. Na mindegy, ezt még rendezgetnem kell kicsit.

(KG-ben, mint gondolom minden ilyen „erős” helyen elég erősen jönnek szembe az ember elakadásai. A fejlődés része az, h az ember szembenézzen az elakadásaival és megoldja őket, ugyh ebben az erőtérben sokszorosan sűrítve jönnek fel a dolgok, kapja az ember a tükröt, nincs sok láblóbázás, kell h menjen a belső munka, tolják az arcába, hogy mit kell még megoldania, mit kell jobban csinálnia stb. Na, nekem nyilván ez az egyik, jó motivációval és romantikus alkattal nem csinálni hülyeségeket másokkal, tudni nemet mondani gyönyörű pillanatokban, amikor bennem minden azt mondja, h igen, igen, igen, ez gyönyörű és belülről jön meg minden... Na mindenesetre tudom legalább, hogy mivel kell dolgozni. Jó lenne ebben a tekintetben kissé megbölcsülni. Az emberekről gyakran derül ki, h sokkal éretlenebbek és sebezhetőbbek, mint amilyennek mutatják magukat. Ja, és ha egy nő akar valamit, akkor nem hallja meg, h mit mondasz neki, és ha meghallja is, nem ez az információ fogja befolyásolni a tetteit... Tegnap konkrétan délelőtt leterítettek, délutánra álmokat szőttek körém és ragaszkodni kezdtek hozzám, este pedig már nagyon komoly kérdésekre kellett válaszolnom azzal kapcsolatban, h mit is akarok a jövőre nézve... Rosi a buli után nyugtatgatott. „It is not so easy to be such a sexy thing...” Na ez legalább vicces volt.)

Mindenesetre a délelőtt romantikusra és szépre sikeredett. (Y-val meg – mire ezt a blogra felteszem most, már sikerült józanul is elrendeznem a dolgokat.) Délután aludtam egy kicsit (nagyon kellett), aztán csak este jutottam oda, hogy tényleg a szülinap okán legyen némi magamba szállás. Felmentem a sztúpához, meditáltam egy kicsit, tettem sok-sok jókívánságot, külön-külön is gondolva minden szerettemre, a barátokra (+ a szokásos buddhista kívánságok minden lény javára, meg hogy minél többek hasznára lehessek), ez nagyon erős élmény volt. (Ma ezeket kiegészítettem azzal a kívánsággal, h minél kevesebb katyvaszt okozzak...) És vicces is volt, mert amint a fejemet a sztúpának nyomva tettem a kívánságokat, kicsit meg is szédülve a sztúpa erejétől, nem várt áldásban volt részem: az egyik kis veréb, amelyek mindig ott röpködnek és tanyáznak a sztúpa buddha-szobrának vállán és fején, leröppent a buddháról, és a fejem tetejére rittyentett egyet! :) Közvetlen a buddháktól :) Mindenesetre jó jelnek vettem :)))

Este pedig vacsi után a Rinpócsével meditáltunk, ahogy ezt pénteken és szombaton mindig teszi a csapat. Ezek meg nagyon örömteli alkalmak, mindig áldás-részegen jön el mindenki. Csak mosolyog nagy boldogan mindenki utána. Most meg meditáció után mikor én is odamentem áldásra a rinpócséhoz, akkor lestoppoltak, és előkerítettek egy doboz Mon Cheri bombont, amit a Rinpócse megáldott, és most átadott nekem szülinapom alkalmából. :) (Nem buddhista barátok kedvéért: az „áldás” adáskor az ember fejét (tipikusan) megérintik olyan tárgyakkal, melyek ereklyéket tartalmaznak, ill nagy lámák kézzel is szoktak. A lényeg, h az ember kapcsolatba kerül valami pozitív energiaáramlással. A legtöbben egyszerűen boldogok lesznek tőle, bár van, aki semmit nem érez. És persze egy jó nagy áldástól van hogy percekig szédül és euforikus az ember...) Szóval nagyon figyelmesek voltak, és erre pedig egyáltalán nem számítottam, hogy a Rinpócsét is beveszik a buliba...
:)

Utána meg bulizgattunk. Spanyol vörös bor (sajna később egy üveg whiskey is előkerült), sütik (sütött nekem több lány is), előkerült egy gitár, a Tomy nevű holland srác és Robert gitározgatott (mindketten éltek utcazenélésből egy időben), nagyokat bolondoztunk, egy idő után meg a hátsó konyhában táncoltunk is páran. A Mon Cherit nyilván közösen ettük meg :) Jó volt nagyon... Annyira szeretem ezeket az embereket, ezeket a barátokat. Nagy a szívük és szerencsére a legtöbben lazák, örömteliek, nem komplikálják túl a dolgokat, viszont nem nehéz a bolondériába belevinni őket.