Tegnap a magyar barátocskákkal kimentünk megint a Rastro-ba, a madridi régiségvásárba. Szép tavaszi idő volt, és a nézelődés után (a még nálam is falánkabb Tibi javaslatára) bementünk a helyi no.1. szendvicsboltba (bocadillas), ahol az összes helyi evett (előtte sor). Igen gusztusos cuccokkal jöttek ki a boltból, ugyh be kellett vállalni. Friss frnaciakenyér szerű alapra tették jó bőven a nemzeti kajákat: tengeri herkentyűk, füstölt sonka (jamon), halacskás dolgok stb, és persze mind meglocsolva olivával. Az olajos dolgokat oldandó muszáj volt bevállalnunk egy-egy pohár (coca-colás papírpohár
ban osztogatott) sangriát is... :) Láthatóan a
kis üzlet ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a magyar piacokon a lacikonyha vagy a lángosos. Mindezeket a vásár egyik terén a napon ücsörögve nyomtuk be. A gasztronómiai kutatóút tovább folytatódik... :) Tibi még második körben is bement, hogy elvitelre kérjen a ki nem próbált szendvicsekbő. Úgy érezte, h ha nem teszi, hiányérzettel kell elhagyja Spanyolországot, sőt halálakor is azt mondja majd az unokáinak, h minden szép volt és jó, de tudjátok, máig kínoz, h nem próbáltam ki azt a másik két fajta bocadillast Madridban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése