Madridi napok

A Parque de Oueste egyik napfényes padján ülök. Ezen a részen nem sok ember jár, csak egy-egy kutyasétáltató, kocogó fiatal vagy sétálgató nyugdíjas. A fiatalok páz szát méterrel fentebb tanyáznak a Rosales mellett. Általában ez a délelőtti programom, mióta újra jó idő van: 9-10 körül kelek, lemegyek a tőlünk 10 méterre lévő pékségbe friss bagettért, aztán reggeli (ma sajtos melegszendvics volt zöld teával, mint otthon, plusz egy kis gazpacho, amit mostanában szinte minden étkezés előtt és közben gurítok), aztán pedig itány valamelyik közeli park. Az Argüelles metrómegállótól 200 mterre lakunk, a Marquest de Urquijo úton, amiben az a jó, hogy gyalog 10-15 perc séta a belváros szívétől, a metró közelsége miatt meg gyakorlatilag minden könnyen elérhető. Másfelől Madrid érdekesen épül fel, mert itt, a belváros Madrid nyugati oldalán úgy ér véget és adja át a helyét kilométerekre kiterjedő zöldövezetnek, hogy kimarad a külvárosok szokásos, nem-túl-szép vidéke. Azaz a (Budapestről, Párizsból és Londonból) jól ismert belvárosi (itt szép rendben tartott) polgári házak után egyből a park jön. És az emberek használják is, ez az egyik nagyon jó dolog Madridban, a parkok és a parkkultúra. (A városz szívében is van egy hatalmas park, az El Retiro.) Nagy területű parkok sok gyeppel, sétányokkal, ligetekkel, virágágyásokkal szökőkutakkal, bokrokkal, néha pálmafákkal, sok paddal, ráadásul sokszor dimbes-dombos is (mint itt is). Pár perc sétára a pezsgő várostól meg a négy-hat sávos utaktól madárcsicsergés van és virágillat. Az emberek pedig használják is a parkokat, kijönnek pléddel pocolni, olvasgatni, barátokkal henyélni, a hangszerükkel zenélni (néha csak úgy maguknak), vagy sportolni, labdázni, zsoglőrködni, akármi. Nagyon vidám és hangulatos. Itt, a Nyugati Parkok közt húzódik meg a Madridi Egyetem kapusza is, ezt még igazából nem fedeztem fel.
Szóval a napok ilyen nyugisan indulnak, kihozom a könyveim, a lap-topom, itt olvasgatok, spanyolozok, fordítok, mikor mit. Sofie rendszerint délelőtt spanyol órákon van vagy tanít, ugyh a délelőttöt egyedül töltöm. Aztán egy körül visszamegyek, néha előtte veszek kaját, főzünk, (tegnap vettem egy egész csirkét a Carefourban és megcsináltm paprikás csirkének – lett egy hatalmas lábossal...), a kora délutánban pedig mindig helyet kap némi szieszta, ami gyakorlatilag szunyókálást jelent. Hét közben próbálok sokat dolgozni, tanulni, olvasni, de néha ilyenkor is eljárok a madridi meditációs centrumba, vagy találkozom Nathalie-val, a madridban élő venezuelai lánnyal, akit angolul tanítok spanyol órák fejében. A szociális élet általában este zajlik itt Spanyolországban, a bulizást van amikor este 10-11 felé kezdik csak el, de van amikor csak éjfélre esnek be egy helyre. Aztán persze gyakran reggelig megy a fiesta... :)
A múlt hétvége is elég aktív volt, itt volt Roland KG-ből, péntek este valami kultúrház-féleségben adott nyilvános előadást a buddhizmusról, aztán meg elment a csapat egy indiai étterembe. Mindkettő nagyon jó volt. Az étteremben összetolták nekünk az asztalokat, és nagyon finomakat ettünk, a birminghami „Balti restaurant”-ok jutottak eszembe, ahol – Anglia egyik legnagyobb indiai közösségének hála – nagyon finomakat lehetett enni 3-4 fontért. Az asztalnál ahány ember, annyi izgalmas történet, hogy miként került ide, csupa világcsavargó és bevándorló, dél-amerikaiak, lengyelek, minden-féle laza népség... és persze sok jókedv. A fejünk felett a tévében mindvévig hindi pop videók mentek, amit nagyon élveztem, mert ilyet még nem nagyon láttam, afféle baliwoodi stílusban nyomták az indiai énekesnők, hagyományos indiai ruhákban, száriban, néha bőbugyogókban, hagyományos arcfestéssel, de mind a zene, mind a tánc, amit lejtettek kevert volt, mai popzene és hagyományos indiai, a tácban a többezeréves kézmozdulatokat hip-hop elemek tarkították! :)
Jó kis este volt... Szombaton meg a meditációs centrumban folytatódott a tanítás (reggelinek nem-túl-édes csokiszószba mártogattunk friss bagettet átszellemült arccal). Aztán meg megint együtt ettünk egy low-budget kínaiban. Erre a hétre meg ígéretem van Albától, Fernando húgától, hogy elvisz salsázni, sőt (ha tud) meg is tanít... :) Ma délután meg valószinűleg képtárnézegetés lesz, mert itt van Maayan KG-ből az édesanyjával, és megbeszéltük, h együtt bandázunk. Nekem eddig még úgyis kimaradt Madridnak a szépművészeti része. Mindig tartogattam, h majd ha jönnem ismerősök, akkor együtt. Na, most itt vannak, ugyhogy hajrá :)