Granada weekend 1

Ápr. 5. Granadai hétvége

A Vélez-Malaga – Granada buszjáraton ülök, hátul, egyedül. Napfény, délelőtt negyed 11, a barátok össze-vissza szunyókálnak a buszon. A hétvégét ugyanis úgy határoztunk, hogy Granadában töltjük, ami kb 2 óra busszal Véleztől. Kinn minden zöld és napfényes. A sok eső miatt, ami tavasszal esett, minden különösen zöld most. Igazából itt ilyenkor van olyasmi idő, mint nálunk kora nyáron. Persze minden virágzik, de a táj nem kopár még, mint néha nyáron, mikor 40 fok köré megy a hőmérséklet. Az utóbbi napok nagyon jók voltak Karma Guenben, a nőkkel sikerült letárgyalnom a dolgokat, mivel rájöttem, h mindkét esetben csak kavarás lenne a dologból, és több katyvasz származna belőle, mint amennyi örömöt meg tudnánk osztani, ugyh pár nap tanulós időszak után visszaalakult minden egy boldog baráti közösséggé. Mivel elkezdődött az ITASon a tavaszi tibeti nyelvi kurzus, ki kellett költözzek a kis elit könyvtárszobámból, ahol olyan jól lehetett dolgozni, és maradt a szokásos dormitory szoba, ahol több más sráccal osztozunk egy meglehetősen puritán szobán. Mivel így a komoly munkára való lehetsőégek gyakorlatilag megszűntek, az utóbbi napokban inkább csak olvasgattam, illetve sokat meditáltam. Meg persze segítettem a hely fenntartásában. Az utóbbi 3 napban minden délután fenn meditáltam a sztúpánál. Azt érzem, hogy az itteni gyakorlás sokkal erősebb, mélyebben hat az emberre... mintha egy itt töltött hónap alatt annyit fejlődhetne az ember, mint otthon egy év alatt. De persze ez majd akkor válik el, ha visszakerülök az élet éles helyzeteibe. Akkor hogyan működnek majd bennem a dolgok. Mindenesetre csodálatos élményeken mentem itt keresztül... nem is tudom, hogy mondjam el... Külön ajándék volt, hogy itt volt egy bő hétig Láma Wali, egy 60 körüli német származású hölgy, aki Kalu Rinpocse, majd Genrün Rinpocse tanítványa volt, és a dél-franciaországi Kagyü központban él. Összesen kb 16 évet töltött elvonulásban, és hát mit mondjak, látszik rajta... :) Rövid Catyvel való egyeztetés után Roland (mindannyiunk unszolására) felkérte, hogy adjon már tanításokat, ugyh volt vagy négy este is, amikor tanított. NAGYON jó volt. Nagyon erős megértése van a tudat természetéről, és nagyon tapasztalt a meditációban. Egyszerűen beszélt, de látszott, hogy folyamatosan kapcsolatban van a térrel, vagy a tudata mélyrétegeivel, hogy a mondatok nem az agyából jönnek, nem tanult dolgok, hanem mély megértésből fakadnak. Be is ütött a társaságnak rendesen. Voltak könnyek sokak szemében, amikor tegnap elbúcsúztunk :) Hívtak, látogassam meg a francia elvonulóközpontjukat, sőt, Chris (a kb 20 évvel fiatalabb férje, akivel különösen jól összebandáztam) azt is lebeszélte vele, hogy kedvezményes áron lehessek náluk, tekintettel arra, h szegény kelet-európai vagyok, és dharma-szövegeket fordítanék, amiért nyilván nem kap az ember pénzt. Szóval ez külön nagyon jó volt az utóbbi hetekben.

Az út Granadába egy völgyön át vezet, ahol az út átmegy a híres Oroszlán Kapun, ami látszik KG-ből is, a hegyről. Ha jól emlékszem, itt valami híres csata is volt a mórok meg a spanyolok között. Ez egy hágó két hegy között, ahol a tenger felől be lehet jutni a spanyol szárazföld felé. Gyönyörű volt ahogy az út felkapaszkodott a hegyre, és lassan kielemlkedtünk a völgyet borító felhők közül... A kis spanyol házak a zöld réteken néha Bhutánra emlékeztettek. Mesevilág. Most nagy olajfa mezők közt kanyarog az út, dimbes-dombos a táj. Előttünk lassan feltárul egy újabb kisváros.

(később)

Granada. Pavel nevű (épp a kanári szigeteken nyaraló) buddhista barátunk lakása (vagy talán a Sarah nevű barátnőjéé), vasárnap délután. Itt kaptunk ingyen szállást a hétvégére, amíg felfedezzük Granadát. Mediterrán hangulatú lakás, sok terrakottával és naranccsal – a kedvenc szineim – és könnyű bútorokkal. Amint körülnéztem itt, azonnal az jutott eszembe, hogy el tudnék képzelni egy évet itt vagy akár többet is... :) Egy csendes kis utcában van, tíz perc séta a belváros közepe, az utcácskában gyümölcsárus, kebabos, kávézó, kisbolt. Sarkon van, a másik kis utca a hegyoldalban vezet lefelé az egyik fő utca és a Plaza del Triunfo felé. A csapat most szedelőzködik össze a szieszta után. A nyitott erkényajtón friss, enyhén hűs levegő jön be. Maayan bekapcsolta egyik kedvenc zenéjét, elég egzotikus, izraeli zenész etióp albuma. Illik most ide... A nappaliban a szófán ülök, a kávézóasztalon írom ezeket, várom, hogy a többiek elkészüljenek. Kezdünk átálni a spanyol életritmusra. Ma 10-11ig aludtunk, aztán még meditáltunk egyet, ugyh dél körül keltünk útra. Pár órát kószáltunk (reggeli egy kávézóval egybekötött pékségben a Gran Vía de Colónon), egy modern művészeti kiállítás (Marta Rosler), egy-két katedrális (átlag 5 perc/ db), aztán pedig a legkedveltebb spanyol elfoglaltság, egy belvárosi parkocska oldalában lévő étterem teraszán ücsörgés, sörrel és tapasszal. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha az ember rendel egy sört, akkor kap hozzá valami finomságot, sörkorcsolya gyanánt. (Ma pl az első kör sörhöz húsgombócokat kaptunk vmilyen paradicsomos szószban sültkrumplival, a másodikhoz paradicsomos tonhalas szendvicseket majonézzel. :) Na ezért (is) kerül egy pohár sör két euróba!) :) Szóval jól telt a nap eddig. Négyesben vagyunk itt, az izreali házaspár, Yair és Maayan, akik talán a legjobb barátaim lettek KG-ben, plusz Yoseline, akivel igyekszem tartani a határokat (néha munkás, de ez sem gond, mint ahogy eddig itt semmi sem :)))) Szóval nagyon élvezem eddig Granadát... Kis város (250 000 lakos) a Sierra Nevada hófödte hegyeinek lábánál, dombokon, pálmafákkal, napsütéssel, a város fölött az Alhambra híres mór várával, kis folyócskával stb stb. Tegnap is itt pörögtünk, egy itteni barátocska, Carol (Carolina) segítségével. Fel vitt minket egy dombra, szemben az Alhambrával, ott néztük meg a város fölött a naplementét, egy kőfalon ücsörögve, több tucatnyi turista, zenész, hippi, táncos és életművész társaságában. Muy romantico :) Utána megint tapas és sör meg bor volt a program. Carol megmutatta nekünk a kedvenc helyeit. Szerencsére beszél valemennyire angolul, de nekem is egyre jobban aktivizálódik a spanyol tudásom. Az este végén, amikor a többiek elfáradtak és hazajöttek, még átbolyongta velem a várost, belémkarolva, felvitt újra a vár nyitva lévő kertjeibe, virágillatú, erdők közt vezető utakon, ücsörgött velem a vár fokán az éjszakai város fölött... Fél kettő körül kerültem haza, Carol pedig motóval ment egy pár kilométerre lévő kisvárosban lévő otthonába. Szép, teljes napok voltak.