A dombokon az országút mellett olajfák. Az ég fátyolos, áttetszik a napfény. A távolban feltűnik egy havas hegycsúcs. Kinn a busz kijelzője szerint 22 fok, bent légkondi. A Madrid-Málaga buszon ülök. Azért kezdtem ezt a blogot, mert az utóbbi napokban rengeteg inspiráló dolog történt velem, annyi, amennyit képtelen vagyok levelekben mindazokkal megosztani, akikkel szeretném. Olyan sokan vagytok otthon, akik fontosak, akiknek mesélnék. És olyan sokan vagytok, akik szeretném, ha hasonló jó dolgokon mennétek keresztül mint én mostanában.
Négy napja, csütörtök hajnalban egy kicsit új élet kezdődött. La vida nuova. Az elmúlt évek egy perc alatt maradtak mögöttem, ahogy a hátizsákjaimmal felszerelve kiléptem otthonról. Nyolc éve nem éltem külföldön, nyolc éve nem volt ösztöndíj, kiszakadás, más. M.-val pedig hat és fél éve voltunk együtt. El kellett jönni, ideje volt, hogy törjenek, szakadjanak a dolgok. De hogy mi is szakadt, azt nem tudom megmondani. Vagy szakadt-e valóban bármi, ami belül van, ami fontos. Volt-e bármi, ami nem dőlt el azelőtt, hogy vállamra vettem a zsákom? …
Most inkább úgy tűnik, a vajúdás már otthon megtörtént, mire a vállamra vettem a motyóm, már csak az új élet öröme maradt...
Spanyolországot egy alvás nélkül töltött éjszaka és néhány órás repülőzés után az Arguelles metrómegállóban láttam meg. Az előttem sorakozó lépcsőkre havaseső esett. Nem pont erre számítottam a magyar télben, Spanyolországra gondolva :) Előttem egy német turista hangosan szidta a havat. Kivettem és felvettem a széldzsekim és kiléptem a hóesésbe. Akkor kezdődött. Fent várt Madrid. Zsibongó volt a hó ellenére is, emberek, autók, az európai nagyvárosok tipikus építészetével plusz valami sajátossal, amit azóta sem tudok megfogalmazni, ami Madrid. Még volt vagy két órám a Sophie-val való találkozóig, ugyh sétáltam egyet a Moncloa irányában lévő parkokban. Hol kisütött a nap, hol a havaseső esett. Vicces volt és néha kicsit bevetős. Egy parkban egy fa alatt lévő védett padon megettem az egyik szendvicset. Amikor kisütött a nap, gyönyörű volt. Mikor esett, kicsit fáztam. Aztán kerestem egy hangulatos kávézót a közelben. Café con leche. Jó kávét főznek nagyon. Nagy ablak melletti asztal, forró, erős kávé, benn jövés menés, spanyol szó, kinn hóesés vagy eső, néha napfány. Az esőben siető emberek. A divat a nőknél a fekete-piros. Első benyomások. People-watching. Aztán Jumpa Lahiri elbeszélések, az útitársam. :)
Háromra visszamentem az Argüelleshez a Corte Inglés bevásárlóközpont bejárata elé Sophival találkozni. Sütött a nap, letettem a zsákokat, felültem az utca sarkon lévő vaskorlátra és folytattam Jumpa Lahirit. Jó volt :) Vagy negyed óra múlva megjelent Sophie is, ő meg szép :) A hétvégére nála szálltam meg. Kb száz méterre lakott egy jó hangulatú, belvárosinak számító lakás egyik szobáját bérli. Az utóbbi négy napot ott töltöttem.
Hát így kezdődtek a kalandok... A lakás volt a főhadiszállás, S.-val pedig felfedeztük Madrid nappali és éjszakai örömeit. Másnap már soka
t sütött a nap, szombat-vasárnapra pedig már a magyar kora nyárra emlékeztető idő lett. Gyakran már pólóban lehetett mászkálni. Várost néztünk, ketten vagy (vasárnap) Juliet nevű amerikai barátnéjával hárman. Madrid elképesztően izgalmas!!! Az emberek félig az utcán élnek, illetve szórakozóhelyeken. Gorge, a főbérlő srác, akinek saját szobája és fürdőszobája van S. lakásában reggel felveszi az öltönyét és elmegy. Sosem otthon reggelizik. Este általában épphogy csak aludni jön haza, esetleg napközben átöltözni. Amikor mondtam neki ma reggel, hogy Málagában némi komolyabb munkát tervezek, berzenkedett. Nem épp munkamániás fajta. Pörögni szeretnek, kocsmázni, vendéglőben barátokkal enni, az otthonukat alig használják. Ez persze esetünkben csodás, mert a lakás, amit hárman bérelnek (még egy nagyon aranyos spanyol lánnyal), a nap jó részében nélkülözi a főbérlő (mégiscsak korlátozó) jelenlétét. Ugyh gyakran ültem a nappali asztalánál, ahová délelőtt besüt a nap. Jó volt ott elolvasgatni a leveleimet a lap-topomon a reggeli kapucsinót iszogatva, esetleg valami halk zenét hallgatva.
A péntek nagy részében otthon voltam, amíg S. spanyol órán volt, aztán főztünk, sétáltunk a Parque de Ouest-ben (ahol majdnem megharaptam egy nagyon jópofa kiskutyát, de aztán mégse) este meg kocsmázni mentünk a Couchsurfing csapattal. Ez egy nemzetközi szervezet, aminek az a lényege, h a tagjai ingyen szállást adnak egymásnak. A kocsmában húszan tizenöt különböző országból. Sok felszínes beszélgetés is, de néhány izgalmas ember is. A spanyol sör nem a legjobb, de legalább drága :) Jó este volt, összeakadtam néhány angollal is, volt egy oxfordi srác is, meg egy Skóciában dolgozó német másik, akikkel jókat hülyültünk. Rájöttem, hogy a helyeknek megvannak a maguk sajátos poénjai, és ezek pl Oxford esetében nem sokat változnak egy évtized alatt. Ugyanazokat a baromságokat el lehet sütni és mindenki örül :) Végül egy ír kocsmában kötöttünk ki, ahol megittam életem legdrágább sörét, egy korsó Guinesst 5 e-ért. Rájöttem, h a spanyol életforma szponzorálására nem lesz elegendő az otthoni fizu, ha Málaga után vissza akarok ide jönni. Márpedig vissza akarok, annyira bejött a város hangulata, meg ez a laza élet. Sophie-val bérelhetnénk közösen a szobát, és amíg ő angolt tanít a nyelvsuliban én nyugodtan dolgozhatnék. Meglátjuk. Most nagyon tetszik az ötlet. Arra gondoltam, heti 4-5 magán angolórával (darabja 15-20 e itt, és állítólag kapós, mivel a spanyolok nem nagyon tudnak angolul) szóval ezzel teljesen tisztességesen ki lehetne egészíteni az otthoni fizut anélkül, hogy sok időmet elvenne az olvasástól-írástól, ami nagyon fontos.
Szóval Madridban várost néztünk, főztünk, spanyol vörös borokat ittunk a kajákhoz, esténként meg általában kimozdultunk barátokkal. S. elég sűrű éjszakai életet él, amibe bevont engem is. Itt a bulikra gyakran csak éjfél körül mennek el az emberek, addig csak kocsmáznak, iszogatnak. Utána viszont reggelig nem is hagyják abba... :) A metró hajnal 6-7 körül indul, éjszaka pedig háromnegyed 2ig jár, ugyh a közlekedés megoldott. Ja, a metró nagyon profi. Tiszta, modern, gyors, mindenhová el lehet jutni vele. 1 e a jegy ára. Szombaton a Parque de Madridba mentünk, amit el Retiro-nak is neveznek. Gyönyörű idő volt, a fű már zöld volt, az ég kék, rengetegen sétáltak kinn. Úton-útfélen zenészek, mutatványosok. Ja, és rengeteg amerikai turista... Volt csónakázó tó is, ennek a partján tanyáztunk le, a lépcsőkre szemben a vízzel. S. azt hiszem el is aludt. Egész nap az „Előző életemben denevér voltam” c. Péterfi Bori ment a fejünkben, mivel S. tényleg elég denevéres, éjjel tobzódik a barátokkal, nappal meg folyton kókadt meg úton-útfélen elalszik. Később felültünk a félköríves oszlopok közé, ott olvasgattunk, meg spanyolt tanultunk.
(Málaga már csak 83 km – most láttam egy táblán. Az út egyébként 6 órás, és a Daibusszal csak 21 e volt.)
Szóval ez volt a szombat. Parkozás után a lakásban főztünk, este meg egy klubba mentünk, ahol 6 db couchsurfinges ünnepelte összevontan a szülinapját. A hely érdekes volt mint tapasztalat, de a party nem sikerült a legjobban. Nem volt igazi ereszdelahajam, mint ol otthon tipikusan a Kikötőben vagy egy angolos bulin :) Gyalog jöttünk haza 4 körül. 45 perc séta. Madrid nem is olyan nagy. Bejárható gyalog is, legalábbis ezek a központi részek. Az este enyhe volt, egy ingben és az új, Amerikából kapott Gap poláromban nem
fáztam.
(Még mindig olajfákkal tűzdelt dombok közt jövünk. Előttem a buszon egy piros felsős, szőkés, hullámos hajú kedves szemű, szép arcú lány ül, aki szintén a laptopján babrál vmit, nem látom, h mit. Nem mertem megszólítani :) Egyébként a nők sokkal szebbek, mint gondoltam, legalábbis Madridban. Egyáltalán nem az a bajszos, sötét, szőrös fajta, mint a rémmesékben, amikkel Magyarországon a kisfiúkat rémísztgetik! Csinosak, szép arcúak, ápoltak, általában elegánsan öltöznek. Szeretik a csizmácskákat és rövid szoknyákat. Szép lábúak, formásak a térdek és nincsenek elhízva. Még az idősebb nők is láthatóan adnak magukra, gyakran csinosak és jó karban lévők. Egyébként – ahogy azt Sophieval kibeszéltük – a férfiak is jó genetikával rendelkeznek általában itt. Sok a jó pasi, nagy a verseny... :) És úgy hallom mind nők és férfiak elég laza életet élnek, gyakran több kapcsolatot is fenntartanak egyszerre, és viszonylag ritka a fiatalok között a”normális” párkapcsolat.)
Vasárnap meg a madridi régiségvásár és bolhapiac volt műsoron Juliettel hármasban. Érzékeny és értelmes lány, kb 25 lehet, fekete hajú, vékony, nem túl szép bőrrel de szép és
beszédes sötét szemekkel. Nagyon élveztem. Rendesen aufórikusan hatott rám a sok szín, ember, a pezsgés, a mozgalmasság. Majdnem vettem két db méteres kőoroszlánt a fürdőszoba ajtaja mellé ajtónállónak, de rájöttem, h Gorge így nem tudná megközelíteni a szobáját és lehet h bánná, ugyh mégsem vettem meg. :) Hihetetlen, mi mindent árulnak ezeken az utcákon, bódékban és földre terített plédeken... Mindent megkaphatsz... Nagyon színes! Több utcában is megy a vásár, egy-két kis téren is, és mindez a színesbőrű negyedben, ahol sok művész, anarchista, punk és egyább faj is lakik. A szüleimre gondoltam, hogy mennyire élveznék. 
Ők gyakran járnak debrecenben a régiségvásárba. Apám régi rádiókat vesz, amiket aprólékos munkával megjavít, rendbe hoz, aztán meg nem tud hol tárolni már :) Nagyon erősen volt bennem, hogy el kellene őket hívni ide, pár madridi napra vmikor áprilisban. Nagyon izgi város.
Mikor kipurcantunk a nézelődésben beültünk ebédelni egy gyrososhoz. 5.50 volt a menü, gyros, sültkrumpli, kóla, nagyon kellett már, és nagyon finom volt. Utána kaját vettünk egy délutáni piknikhez (friss bagett, francia sajt, kimérős fűszeres oliva bogyó és az elengedhetetlen soanyol jamon, a föstölt sós sonka, ami egyszerűen fenséges... Kimentünk a Capricco nevű parkba metróval, amit J fedezett fel. Ez egy enyhén gyagyás hercegnő lakhelye volt, ha jól tudom (lehet h hivatalosan nem gyagyás), mindenesetre nagy park házzal és miinden őrülettel, amit kitalált és megépítetett magának. Csónakázó tó, kis várkastély, külön hár külön stílusban a kutyának, a méheknek, külön táncház stb. Gyagyás lehetett vagy nagyon unatkozott, vagy oda száműzték (ez jutott eszembe). Meg az, h a történelem lehet h azért volt annyira véres, mert az arisztokrácia annyira unatkozott, unalmában pedig nem tudott jobbat kitalálni, mint háborúkat meg hatalmi játszmákat meg puccsokat meg felkeléseket. Arra gondoltam, mennyivel boldogabb lehetett a hercegnő kertésze, aki tökéletesre fejlesztette a rózsalugas-ösvényt, mint
maga a hercegnő, aki csak sétálgatott alatta...
Elvileg hamarosan Málagába érkezünk, és lassan végére is értem a Madridi hosszú hétvégének. Az ég még mindig fátyolos. Zöld dombok közt jövünk. Ohne olajfák. Így szebb egyébként. :) Kubai zenét hallgattam, míg ezt írtam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése