Utolsó este Malagában

Julius 7., Malaga

Rachel nappalijában írom ezeket a sorokat. A kikötőtől pár száz méterre lakik, az ablakból az épületek és pálmák közt látni is egy kis kékséget, délután 7 óra van, a legszebbek a fények, az ég kék, és időről időre behallatszik a házak és fák közt repülő sirályok hangja. Imádom a tengerpartra épült mediterrán városokat... Egyszer el kellene költözni egy ilyen helyre... Malagába pálmafák és virágzó leander bokrok közt vezet az út, az Autovia del Mediterraneo, amelyen mostanában annyit közlekedtem. Sosem megy pár száz méternél messzebb a tengertől, időről időre szebbnél szebb látvánnyal lepi meg az utazót. Szóval itt kötöttem ki, R elhozott autóval. Holnap reggel 9.45-kor megy a buszom Madridba (6 órás út), aztán este repülök onnan haza, és KG-ből kb reggel 7kor kellett volna elindulni (levitetni magam valakivel), úgyhogy nem volt nehéz meggyőzni, hogy töltsük együtt ezt az utolsó délutánt Malagában, és aludjak itt. R tényleg (főleg) miattam jött KG-be, és a hétvégén elég sokat voltunk együtt.

Partra mentünk fürödni, Torre del Marba, aztán tegnap egy közeli falucska szépséges partjára. R-ről bátran írhatok, mert nem ismeri senki otthon senki. Spanyol csajszi, 35 éves (napra 9 hónappal fiatalabb nálam), de inkább 28-30nak néz ki, az agya pedig szerencsére megőrzött egy jelentős részt kislányos állapotában. Amellett, hogy PhDja van és gyógyszerészeket tanít egyetemen, gyakran meglehetősen csacskamacskás, imád beszélni, történeteket mondani és énekelgetni, az angol kiejtése szerintem zabálnivaló, nagy sötét szemei vannak, bársonyos aranybarna bőre, szép arca, rövid, színes nyári ruhákat visel és nagyon szeret csókolózni. Egy pár éves 1.6os benzines Golfja van, de nem vezet túl jól, néha mondani kell neki, hogy váltson sebességet. Ritkán mondom neki (visszafogom magam), de olyankor sem sértődik meg :) A spanyol parkolási körülmények miatt azonban centire tudja, hol végződik az autója. (Itt minden parkolás egy akrobatamutatvány.) R. fiatalabb korában egy rock együttesben énekelt, 3 fiúval ők voltak a Lindas. Kicsit rekedtes a hangja, nagyon szeretem, amikor énekel. Nagyon jó vele, nagy a nyitottság, de nem szerettem bele a klasszikus értelemben, és remélem ő sem. (Lehet, h két fejlődési korszak van az ember életében: (1) amikor az, hogy valaki távol van vagy nehezen elérhető, vagy gondok vannak vele arra bírja, hogy beleszeressen, és (2) amikor ugyanezek éppen hogy behúznak egy egészséges érzelmi féket egy ponton...) Mindenesetre szép ajándék (vagyunk egymásnak) ezekre az utolsó napokra. Mikor megérkeztünk ide, felhúzta a redőnyöket a nappali tenger felé néző hatalmas ablakain, és oda könyökölve ittuk a llimonádét, amit összeturmixolt lime-ból, citromból, jégből csinált barna cukorral. Mint egy mediterrán koktélbárban, miközben ment a zene a sztereón.

Az utóbbi napokban KG-ben rengeteg jó dolog történt, rengeteg emlékezetes pillanat, és csak részben R miatt. A barátok is egyre jobban egymásra találtunk, gyakran iszogattunk együtt esténként, múlt csütörtökön bejöttünk a malagai centrumba az esti meditációra, vasárnap délután pedig Péter a benalmadénai sztúpánál adott tanítást (a hat megszabadító cselekedetről), és persze csapattal mentünk, jött Olga is meg a vele az orosz túráról együtt érkezett barátnője, Vicky. Na nagy bandázázás volt már a kocsiban is. Itt jöttem rá (a hátsó ülésen Vickyvel), hogy a nagylelkűség (megszabadító cselekedetének) legjobb példája talán az, amikor egy örömteli szemű, enyhén duci lány felajánlja, hogy ad az epres-fehércsokis Magnum jégrémjéből... :) Le is ettük Dorrit kocsijának hátsó ülését a végére... A sztópától a tenger felett látszottak Afrika partjai és az Atlas hegyei... A tanításra befutott Rachel is, utána a sztúpa büféjében ettünk helyben készített paellát, utána meg (immár R nélkül) lementünk a partra Torremolinosban, és a majdnem teli hold ezüst fényénél meztelenül úsztunk a tengerben.... Fue increiblemente bonito... Aztán egy koktélbárba ültünk be (az este során nagynából Olga, Péter fiatal feleségének vágyait követtük), én persze itt csak söröztem - anyagilag nem állok valami vitézül a magyar fizummal, itt a munkanélküli segély is kétszerese az én adjunktusi fizetésemnek :) Itt jöttünk rá, hogy a katolikus Spanyolországban a koktélbárok nem árulnak „sex on the beach”-et. Persze a mojitót annál jobban csinálják, megkóstoltam :) Egy újabb tökéletes nap... Hazafelé a kocsiban megint nagy éneklés volt - ezúttal nagy sikerű számok szexuális töltetű átiratai voltak soron. A „Besame mucho” lett „Lameme mucho” (lamar – nyalni), illetve „Besame, besame abajo” (=csókolj odalent), de a fiúk elvetették a súlykot (Péter meg én), amikor az Alfonzótól tanult nyitósort kibontva teljesen átírtuk a „Cant't buy me love”-ot „Can I f...ck your dog”-ra. Versszakokon keresztül sikerült cifrázni, rímelt is meg vicces is volt (akkor legalábbis nagyon). :) Na hát ilyen napok voltak... Tegnap éjféltől (a teliholdra való tekintettel) 24 órás meditáció van KG-ben, amiből több órára is kivettem a részem (amiatt most lehet, h kicsit szusszannom kellene), délelőtt pedig megkaptam Rolandtól a magyarázatot az alapgyakorlatok következő darabjára, a mandalára, és ma be is fejeztem a sztúpánál a Dordzse Szempát... :)

A szívem egy része ott maradt Karma Guenben, illetve a sztúpánál... Nem volt bennem nagy szívfájás, mikor eljöttem, mert tudom, hogy vissza fogok jönni. Rendszeresen, amilyen hosszú időkre csak tudok.

Holnap pedig haza. Annyi minden van, ami hív haza is... Emiatt is boldog vagyok. A szívem egy jelentős része sosem jött el otthonról...