Álmok

Ma hajnalban megint egy álomra keltem. Erősek itt az álmok, mint ahogy szinte minden. Ma Mártissal álmodtam, the heartbreaking type of dream, és fel is ébredtem. Madridban jöttek erősen az álmok vele, akkor, amikor nagyon el akartam vágni a dolgokat. Akkor rendszeresen erős mellkasi fájdalommal ébredtem... :) És vicces, mert tényleg fizikailag fájt, a szívem magasságában, középen. Na ma is hasonló volt :) Már kijöttem belőle (mindjárt 11 AM), de eltartott pár órát, míg kitisztult belőlem. A Dordzse Szempának tudomm be, a napokban fejezem be, a végén járok, és erősebben jönnek fel a dolgok megint (ez a meditáció az alapgyekorlatok második darabja, mely afféle mélytisztítást végez az ember tudatában, azaz minden olyan negatív cucc, ami felhalmozódott, ami visszafogja az embert, ami akadály lehet a fejlődésben távozik az ebert tudatából – legalábbis, ha az ember jól csinálja. Ilyenkor sok fájdalmas dolog is feljön, de – ahogy a láma mondja – a randa kis állatoknak a hátsó felét látja ilyenkor az ember, amint távoznak. És nem jönnek vissza.) :) Vicces, h ma hajnalban ez az álom keltett, mert dél körül meg jön ide egy spanyol lány, R. akivel Carmen szülinapi buliján ismerkedtünk össze pár hete Malagában, és szerintem főleg miattam jön. (Nagyon szép, és úgy látom okos és érzékeny is.) Szóval az élet sűrn hozza az eseényeket... :) Mindenesetre ma hajnalban fel is keltem (a szél is nagy volt, csapkodta valamelyik ablakot a házban, úgyhogy végigmentem a házon és becsiktam mindet), aztán pedig csináltam egy jó erős hosszú kávét tejjel és barna cukorral és az alvás erőltetése helyett inkább beültem a kis gompába meditálni. Ott tisztult ki a fejem az álmoktól, meg aztán a reggeli közben, amikor a fenyők közt az árnyékban ültünk a barátokkal a délelőtti ragyogó időben, és az avokádós pirítós fölött történeteket meséltünk... :)
Szóval az álmok erősek megint itt. Tegnap viszont éppily erős, de jó álmom volt, méghozzá Rolanddal, a KG-ben élő utazó tanítóval. Azt álmodtam, hogy ment valahová, tette a dolgát itt, de a bal kezében a mellkasához fogva egy csomó kis zárható nejlonzacskót tartott (a szív szintjénél), olyan kis tasakokat, amiben pl a láma pirulákat is szoktuk kapni, csak nagyobbakat, és ezekben apró dárgakövek voltak, ha jól emlékszem különböző színűek minden tasakban. Én is épp mentem a dolgom után, de utánam szólt, hogy Gyuri, megálltam, visszafordultam, ő pedig amikor elment mellettem rám nézett és a kezembe adott egyet ezek közül. Mindezt teljesen egyszerűen, casually, ahogy a dolgait általában csinálja. Balról ment el mellettem, jobb kézzel adta a bal kezembe, amit megint csak a szív szintjénhez emeltem, amikor láttam, hogy adni akar valamit. Miután elment, a fejemhez érintettem, és nagyon boldog voltam. Erre az álomra is felébredtem egyébként. El is meséltem neki, ma pedig megkértem, adjon magyarázatokat a Dordzse Szempa utáni gyakorlathoz, a mandala felajánláshoz. (Ebben a gyakorlatban fontos szerepet játszanak az ehhez hasonló szimbolikus jelentésű drágakövek.) Az a tervem egyébként, hogy julius hetedikén, kedden fejezem be a Dordzse Szmpát, a telihold napján, fent a sztúpánál. A napi 2-3 óra meditációval el is jutok odáig, ha minden jól megy, úgyhogy már nagyon megfeszülni sem kell, hogy addigra meglegyen. (A gyakorlat végét jelző álmok és jelek egyébként már március végén megvoltak, legalábbis voltak ilyenek, de ezek nem valami gusztusosak, úgyhogy nem mesélem el...)
Úgy érzem egyébként, hogy ez a félév, vagy ez a négy hónap márciustól, amit Spanyolországban töltöttem talán a legjobb dolog, ami történt velem egész életemben, legalábbis a legjobb eseményszerű dolog. Valószínűleg ezek a kis bejegyzések töredékét sem mondják/ mondták el annak, ami velem és bennem történt. Nagyon mély boldogság van bennem és valamiféle hála az élet iránt, hogy ez megtörténhetett... Nehéz erről beszélni.
Ezek a napok is nagyon jók, KG-ben nem kell most semmi olyan munkát végezni, ami a hely fenntartásához kell, úgyhogy egész nap meditálok, olvasok, fordítok, itt ebben a környezetben, a spanyol napsütésben, tücsökciripelés közepette, és újra a könyvtár ötös szobályában, ahol az íróasztalom előtti ablakból a hegyek közt látni a tengert... :)
PS. Van egy kedvenc fám. Egyedül áll a hegyoldalban. Ha erről nézzük, KG felől, akkor pont a hegygerincen van. Mögötte pedig a tenger meg az ég kék végtelenje...