Az új szobámban ülök a könyvtárban, ahol végre újra saját szálláselyem van. Vacsi után vagyunk, Franz, az új szakács lasagnát csinált vacsira, sok salátával, nagyon finom volt. Kb 50 ember maradt KG-ben, úgyogy kezd visszaállni a régi rend, a kávézó lassan bezár, a konyát átrendeztük, a nagy étkezősátrakat lebontották, újra a konya mögötti ligetben eszünk. Gyönyörű ott, mint most is, vacsoránál, a lemenő nap fényében... Azt beszéltem meg Rolanddal, délelőttönként segítek KG működtetésében meg a kurzus utáni munkálatokban, utána meg csinálom a saját munkámat, olvasok, fordítok. A gép is viszonylag helyre jött, már csak a h billentyű hiányzik, azt meg ctrl+V-vel megoldom. Jó ez a nyugalom, csak azt várom már, h a testem kipihenje magát, mert a kurzus óta ez még nem sikerült, pedig ma is aludtam délután is.

Este folytatom, az előző sorok óta gongattak az esti közös meditációhoz, utána meg felkísértem Yaír barátomat a sztúpa melletti „barlangoz”, ahol 3 napos elvonulást tervez holnaptól. Azért idézőjeleztem a barlangot, mert – mint kiderült – egy teljesen szépen megcsinált kis szobáról van szó a sztúpa mellett a domboldalban, ami csak kívülről néz ki barlangnak, belül meszelt falak, rendes kőpadló, ágy, íróasztal, elektromosság, sőt zuhany és wc, vízmelegítő és rezsó, amivel gyakorlatilag a legfelszereltebb szoba KG-ben, amit eddig láttam. És az ajtaja a sztúpára néz... :)

Érdekes ez a változás, látni, ahogy a nagy kurzus nyomai eltűnnek, a hely marad itt meg az emlékek. Az energia megváltozik, az eberek kicsit moody-k lesznek, néha kissé melankolikusak. Azon gondolkodom, mennyi változás nekem ez a félév, ott hagyni az otthonom, a családom, a barátaim, megtanulni itt élni a hegyen, megtanulni ezt a kicsit remeteéletet a világ egyik legszebb helyén, kicsit bezárkózva, elzárva könyvekkel, szellemi munkával, meditációval ebben az erőtérben, ahol erősen jönnek fel azért a dolgok... Március hatalmas tanítás volt... Aztán megtanulni Madridban élni Sofie-val, egy egészen másfajta életet, egy pezsgő, pörgő világvárosban kevés pénzzel, egy pár négyzetméteres szobát bérelve közösen Sofie-val, az ő közelségében próbálva megérteni, mi is van a szívemben, és mi is van Mártival, parkba járni napozva olvasgatni, a spanyolokkal bandázni, vásárolni, főzni, megtanulni spanyolul élni... :) Aztán Barcelona Mártival, akivel érezhetően rengeteget változtunk... régi-új Márti, egy találkozás egy új városban új érzésekkel, hangulatokkal... Megtanulni máshogy együtt lenni.

Aztán a nagy kurzus, ami egy külön világ, amit le sem lehet írni, csak benne lenni lehet, csak tapasztalni, ami más, mint bármi más, most pedig itt lenni és nézni azt, ahol mindez volt, ahol most valami más van. És ma megvettem a repjegyemet is vissza Magyarországra, juli 8-ra. Szeretnék otthon is lenni... komolyan gondolom, hogy KG a világ egyik legjobb helye, és valószinűleg a legjobb, amit én láttam, mégis hiányzik az otthonom néha. Ez, hogy tudom, mikor ér véget, ez is egy változás... Mindegyik változás egy-egy lecke az elengedésről, a függetlenedésről, a jelenben élésről, az új körülmények közt boldogulásról, a nosztalgikus érzések elvágásáról és a jelen lehetőségeire figyelésről... Ugyanakkor azt érzem, hogy gyakran nincs időm megemészteni mindazt, ami történik, olyan gyorsan jönnek és olyan erősek a tapasztalatok. Minden esetre most nyugalom van bennem. Nyári este van, lassan 11, a sztúpa körül kerengtem egy darabig mantrázgatva a friss nyáresti levegőben és ez megnyugtatott nagyon. Lefele jövet már sötét volt, megnéztem Vélez fényeit a dombtetőről. Az ablakom alatt van pár méterre a kávézó, halkan felhallatszik az emberek beszélgetése a félig nyitott ablakon át. Most jó minden.